Valójában lenne pénz a koronavírus védekezés miatt keletkezett gazdasági károk enyhítésére is, és a borsodi térségben hátrányos helyzetben élőket is elláthatná egy gondoskodó kormány a digitális oktatásához szükséges információs technológiai eszközökkel, ha....ha a magyar kormányzatok nem lennének évtizedek óta amúgy is foglyai egy olyan számviteli szabálykomplexumnak, amelynek filozófiája a nyugati országok 1980-as években kifejlődött piaci fundamentalista korszakából ered. Ekkor az 1973-as olajárrobbanás következtében elszabadult és tartósult bérszint-árszint emelkedési spirált kellett megzabolázni. De ahogy az a közgazdasági folyamatok dialektikus természetéből ered:

azzal, hogy megoldunk egy problémát, azonnal meg is alapozunk egy másik problémahalmaz kialakulásának.

Zsadányi István Zsolt vélemény cikke a HVG-ben.

László Náray,  István Zsadányi 

(Published on 23/03/2015 Daily Economy)

  “The road-dependent market is where time really matters. Neoclassical economics imagines economics as a road-independent market”. (Lee Smolin)

In our series of articles, we pointed out that the Maastricht criteria system (Mc) was an intellectually defective product of economics.  Why? The reason being even at the time of its creation in 1992, there was no economic ground to assume that the financial stability of a hypothetical and continuously expanding EU can only be secured by 60 % government debt rate. Why exactly 60%? Beyond the fact that this number (60%) was the average government debt rate of the 9 Founder States 23 years ago (1991/92), there is no other well-founded reasoning.

In a depressing environment that considers budget equilibrium as a good thing what we must have, extreme political ideas are spreading again, just like in Germany after the First World War. (In the 1920s, the Germans were overwhelmed by a huge obligation of reparation by the narrow-minded politicians of the age.)

Maastricht targets are unnecessarily tight.

László Náray, István Zsadányi

Published: 03.04. 2015. (Napi Gazdaság printed, online)

“What is the source of all this trouble? … Yet it looks as if the thing we use to solve our problems (thought) which is the source of our problems.” (David Bohm)

We are now showing that between 1999 and 2007, the market mechanisms of cost-efficiency have resulted in faster inflation in less developed countries than the EU average, this being a natural side effect of development.

While the same spontaneous market process improved the fiscal indicators, it created those private debt mounds in the EU, which triggered self-fulfilling pessimism of neoclassical thinking since 2008.

Az alábbiakban a portfolio.hu oldalon 2009.05.20-án megjelent dolgozat olvasható.

2009.05.20 12:31

A paradicsomból való kiűzetés óta válság válságot ér a világban, újabban pedig bálványozott közgazdaságtani paradigmák dőlnek le sorra a nyomukban, hogy átadják helyüket a talán sikeresebb új elméleteknek. A jelenlegi válság nem likviditási, sokkal inkább bizalmi, megértése pedig a "Nagy Fogyasztó" USA és más világrészek kapcsolatának megértésétől függ - véli Zsadányi István Zsolt közgazdász. Szerinte a Fed egykori kamatemelése éppúgy közrejátszott a válság kialakulásában, mint a CDS-ek világhódítása, vagy épp az építőipar szükségszerű felfutása. Gresham törvényétől a Self elméletig, Keynestől a CDO-kig, Káintól a rendszerközpontok technikai mínuszáig: új megközelítés, szokatlan álláspont. A pénzügyi válság okait és megoldási lehetőségeit boncolgató írás reményeink szerint gondolatébresztő lesz, a hozzászólásokat a portfolio@portfolio.hu címre várjuk.

Zsadányi István Zsolt tanulmányának eredeti címe: "Konvertibilitás elmélet a 2008-ban kibontakozásnak indult globális válság alapján". A tanulmány második, egyben befejező részét közöljük most teljes terjedelmében. Az első rész itt olvasható:

2009.05.18 09:05
Ádámtól Obamáig, avagy a válság szokatlan elmélete (1. rész)

A Nagy Fogyasztó kontra "Laissez faire", avagy a paradigmák váltakozása

5.1 Keynesi Nagy Fogyasztó ideája és a mostani válság

Az 1930-as évek nagy válságának analógiáját a mai válsággal kapcsolatban sokan emlegetik, főleg az állami szerepvállalás ideája miatt.

A növekvő állami aktivitás gondolatát most a bankok aktivitásból inaktivitásba átcsapó magatartásával szembeni tehetetlenség váltotta ki, és akkoriban is az okozta a problémát, hogy a válság kitörése előtt a bankok és a tőkések túl aktívak voltak. A hangsúly azonban a mai válsággal kapcsolatban a túlhitelezésen alapuló túlzott fogyasztáson van az USA szempontjából, míg az eredeti keynesi megközelítés a megtakarítási határhajlandóságról, mint problémaforrásról szólt.

Kína azonban a folyamatosan külső fogyasztásra épülő növekedés politikája miatt belefutott a külvilág rendszerkockázatába. Kína belül még nem épített fel elég nagy és szofisztikát fogyasztási kultúrát. Nem erre koncentrált. Kína szempontjából 1930-as évek keynesi helyzete állt elő: szükségük lenne egy olyan Nagy Fogyasztóra, aki nem hordozza magában a túltermelési válsághelyzet kialakulásának kockázatát. A kör bezárult, a Föld népeinek sorsa összefonódott de még nem funkciónál egy kellően erős és jól definiált monetáris központ.

Az alábbiakban a portfolio.hu-n 2009.05.18-én megjelent cikk szövege olvasható.

A paradicsomból való kiűzetés óta válság válságot ér a világban, újabban pedig bálványozott közgazdaságtani paradigmák dőlnek le sorra a nyomukban, hogy átadják helyüket a talán sikeresebb új elméleteknek. A jelenlegi válság nem likviditási, sokkal inkább bizalmi, megértése pedig a "Nagy Fogyasztó" USA és más világrészek kapcsolatának megértésétől függ - véli Zsadányi István Zsolt közgazdász. Szerinte a Fed egykori kamatemelése éppúgy közrejátszott a válság kialakulásában, mint a CDS-ek világhódítása, vagy épp az építőipar szükségszerű felfutása. Gresham törvényétől a Self elméletig, Keynestől a CDO-kig, Káintól a rendszerközpontok technikai mínuszáig: új megközelítés, szokatlan álláspont. A pénzügyi válság okait és megoldási lehetőségeit boncolgató írás reményeink szerint gondolatébresztő lesz, a hozzászólásokat a portfolio@portfolio.hu címre várjuk.

Zsadányi István Zsolt tanulmányának eredeti címe: "Konvertibilitás elmélet a 2008-ban kibontakozásnak indult globális válság alapján". A tanulmány első részét most, második, egyben befejező részét később közöljük teljes terjedelmében.

Előzmények:

Thomas Piketty 2018. januárjában írt egy blogbejegyzést, benne egy ábrával, ami azt mutatja, hogy valójában több jövedelmet termeltünk a külföldi tőketulajdonosoknak, mint amennyire nettó haszonélvezői vagyunk az EU transzfereknek. Piketty blogbejegyzéséről beszámoló magyar híradások hamar népszerűek lettek a jobboldaliak által kedvelt médiafelületeken. 

Oblath Gábor a Költségvetési Tanács volt elnöke erre írt egy cikket, amiben azt állította, hogy a Piketty bejegyzésében szereplő ábra egy olyan "összehasonlítás" ami - mind közgazdasági, mind pedig statisztikai szempontból - téves és félrevezető." Kritikájában Oblath azt vezette le, hogy valójában igenis "osztogatnak" nekünk, nem pedig "fosztogatnak" minket Európa tőkései és adófizetői. Oblath Gábor tekintélyének erejét jelzi, hogy érveit elfogadták a témához inkább a másik oldalról szóló olyan közgazdászok is, akik véleményük alapján végül azoknak a kelet európai véleményformálóknak a tömegét növelték, akik szerint hiba lenne adományként kezelni az EU transzfereket, tehát nem igazán tartozunk hálával a kohéziós forrásokért.

Lehetőséget kértem a portfolio.hu szerkesztőitől arra, hogy elmagyarázzam azt, hogy ha Oblath szerint Piketty ábrája félrevezető, akkor Oblath azon statisztikai műveletei is "félrevezetőek", amelyekkel azt kívánta bizonyítani, hogy a Piketty-ábra "félrevezető" és téves. Nem az!

(Az alábbi írás a portfolio.hu oldalán jelent meg 2018.03.10-én.)

Thomas Piketty blogjának januári bejegyzése szerint a szabadpiaci mechanizmusok világszerte egyre súlyosabb egyenlőtlenségekhez vezettek. A pénzügyi hatékonyságot kereső, szabadon mozgó tőke és a munkaerő mozgása oda vezetett, hogy az erősek még erősebbek lettek, a gazdag országok elszívják a szegényebb régiókban drága adófizetői pénzen megképzett, piacképes munkaerőt. Pl. magyar orvosok, ápolók tömegei mennek külföldre dolgozni, miközben, tegyük hozzá Piketty érveihez, nemrég még a németek költötték GDP-arányosan a fejlett országok (az un. OECD tagok) közül szinte a legkevesebbet felsőoktatásra.

Szerző: Zsadányi István Zsolt

Megjelent: Magyar Nemzet, 2017.11.03

Descartes, a 17. század híres francia matematikusa megfigyelte, hogy nagyon okos embereknek sokszor egymástól teljesen eltérő véleménye tud lenni ugyan arról a dologról, noha az eltérő vélekedések közül csak egyetlen igaz lehet. Eltökélte, hogy minden kézenfekvőnek tűnő vélekedésben kételkedni kezd. Kisvártatva saját gondolataiban, sőt, a létezésében is kételkedni kezdett, nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy csupán egy furfangos erő hiteti el vele, hogy a földön áll és az ég van felette. Minden csak illúzió? Saját létezésére végül csak egyetlen kétségbe vonhatatlan bizonyítékot talált: magát a tényt, hogy éppen kételkedik: „kételkedek, tehát vagyok”. Ez a meglátása vált szállóigévé abban a formában, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”.

Okos emberek most az euró magyar bevezetésének időzítéséről vitáznak. Pukli István pártja szerint vagy az eurót választjuk, vagy a rubelt, az MSZP alelnöke, Újhelyi István pedig azt állítja, hogy az euró a haladást jelképezi, a forint pedig azt az orbáni politikát, ami a perifériára szorulás kockázatával jár.

Megjelent: Világgazdaság 

Surányi György a német ízlést kielégítő jegybanktörvény antiinflációs monokultúráját kritizálta (Népszabadság, 2016. május 14), amelyhez csatlakozott Zsadányi István Zsolt A termodinamika alaptörvénye és az infláció című cikkével (Világgazdaság, 2016. június 24.), aki az eltérő induló ár- és bérszintek szerepére hívta fel a figyelmet. Az EU-t egy olyan víztartályhoz hasonlította, amiben felhúzták a hideg- és meleg vizet elválasztó lemezt, így elindult a hőmérséklet kiegyenlítődés. A fejletlenebb országok nagyobb inflációját az alacsonyabb induló árszintjükkel magyarázta, amely ellen – csak az árstabilitásra figyelve – feleslegesen nagy erővel hadakoztak a jegybankok.

Úgy gondolom, hogy a munkaerő, a tőke és az áruk áramlása a kockázattal korrigált, nagyobb jövőbeli reálhozam irányába tart, amit szabadpiaci dinamikai törvényének neveznék.

Érvényesülését az EU országainak pályáján - induló pozíciójuk ismeretében - az alábbiakban elemzem.