Laszló Náray, István Zsadányi

Published: 03.12. 2015. (Napi Gazdaság printed, online)

German Finance Minister Wolfgang Schäuble said: "Sustainable economic growth cannot be built on debt piles". Every neat, puritan housewife in the microeconomic level would agree with this, but unfortunately, it is injurious demagogy. Although we can imagine a growing economy on barter trade (without the use of money), the expanding world economy does require increasing debt, if the players love to save money.  

It is an accounting fact that the creation of a money unit in the system means even the creation of an equivalent unit of debt-entry. The things which seem to be separated, are interconnected in reality.

If saving money is good merit (instead of consuming), then the mountains of debts should be considered as a natural part of the development - concerning the macroeconomic level.

László Náray, István Zsadányi

Published: 03.04. 2015. (Napi Gazdaság printed, online)

“What is the source of all this trouble? … Yet it looks as if the thing we use to solve our problems (thought) which is the source of our problems.” (David Bohm)

We are now showing that between 1999 and 2007, the market mechanisms of cost-efficiency have resulted in faster inflation in less developed countries than the EU average, this being a natural side effect of development.

While the same spontaneous market process improved the fiscal indicators, it created those private debt mounds in the EU, which triggered self-fulfilling pessimism of neoclassical thinking since 2008.

(Megjelent: 2015.03.12. Napi Gazdaság)

„…a Világegyetem szétválaszthatatlan kvantum egybekapcsolódása, mint egész a fundamentális valóság, és a viszonylagosan függetlenül viselkedő részek pusztán olyan sajátosságok, amelyek ettől az egésztől függenek.” (David Bohm)

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint „adóssághegyekre nem lehet fenntartható gazdasági növekedést építeni”. Ezzel minden takaros, puritán háziasszony egyetértene, pedig kártékony demagógia. Noha elképzelhető cserekereskedelmi alapon (a pénzhasználat kerülésével) is növekvő gazdaság (kvázi erre volt példa a bartermegállapodásokra épülő KGST), de a bővülő növekvő világgazdaság, amelyben a szereplőknek egyre nagyobb a pénzmegtakarítása (pénztőkéje), egyben növekvő adósságállományt („adóssághegyet”) is igényel.

(Megjelent: Napi Gazdaság, 2015. március 04.)

„Úgy tűnik, hogy az a dolog, amit problémáink megoldására használunk (gondolkodás), egyben a forrása is a problémáinknak” (David Bohm)

Előző cikkeinkben hangsúlyoztuk: ha a jegybank is finanszírozhatná a deficitet, akkor saját pénzben nem kerülhetne sor államcsődre. Ettől azonban az 1980-as évektől kezdve a neoliberális gondolat jegyében eltiltották a jegybankokat, mert a korszakban tapasztalt magas inflációért a puha költségvetést folytató kormányzatokat hibáztatták. E gondolatmenet szerint a gyorsan kiáramló állami pénzmennyiség miatt emelkednek az árak, a pénzbőség pedig késlelteti a rosszabb cégek csődjét, így mérsékli a költséghatékonyságra való törekvést. Most azt mutatjuk be, hogy 1999 és 2007 között a költséghatékonyságra való törekvés piaci mechanizmusai természetes módon eredményeztek az Európai Unió átlagánál gyorsabb inflációt a fejletlenebb országokban, és ugyanez a spontán piaci folyamat hozta létre – javuló (!) fiskális mutatók mellett – az EU-ban azokat a privát adóssághegyeket, amelyekre rácsodálkozva a neoliberális gondolattársítás 2008-tól kezdve önbeteljesítő pesszimizmussal reagált.