A költségvetési egyensúlyszemlélet kritikája

(egyen)súlytalanság

(egyen)súlytalanság


Konvergáljunk! De hova?

Hogy zavart össze a politika egy komplett közgazdász generációt?

2019. szeptember 18. - sadani

Zsadányi István Zsolt vélemény cikke a HVG-ben.

hvg_pici.png

 

 

Tovább

A „sérelmi közgazdaságtan” alapjai

Oblath Gáborral a portfolio.hu-n folyó Piketty ábra értelmezési vita 4. epizódja

Előzmények:

Thomas Piketty 2018. januárjában írt egy blogbejegyzést, benne egy ábrával, ami azt mutatja, hogy valójában több jövedelmet termeltünk a külföldi tőketulajdonosoknak, mint amennyire nettó haszonélvezői vagyunk az EU transzfereknek. Piketty blogbejegyzéséről beszámoló magyar híradások hamar népszerűek lettek a jobboldaliak által kedvelt médiafelületeken. 

fofr-530x321.png

Oblath Gábor a Költségvetési Tanács volt elnöke erre írt egy cikket, amiben azt állította, hogy a Piketty bejegyzésében szereplő ábra egy olyan "összehasonlítás" ami - mind közgazdasági, mind pedig statisztikai szempontból - téves és félrevezető." Kritikájában Oblath azt vezette le, hogy valójában igenis "osztogatnak" nekünk, nem pedig "fosztogatnak" minket Európa tőkései és adófizetői. Oblath Gábor tekintélyének erejét jelzi, hogy érveit elfogadták a témához inkább a másik oldalról szóló olyan közgazdászok is, akik véleményük alapján végül azoknak a kelet európai véleményformálóknak a tömegét növelték, akik szerint hiba lenne adományként kezelni az EU transzfereket, tehát nem igazán tartozunk hálával a kohéziós forrásokért.

Lehetőséget kértem a portfolio.hu szerkesztőitől arra, hogy elmagyarázzam azt, hogy ha Oblath szerint Piketty ábrája félrevezető, akkor Oblath azon statisztikai műveletei is "félrevezetőek", amelyekkel azt kívánta bizonyítani, hogy a Piketty-ábra "félrevezető" és téves. Nem az!

Tovább

Az EU felzárkóztatási kudarcáról egy Piketty bejegyzés kapcsán

Felesleges számháború tört ki Piketty miatt

(Az alábbi írás a portfolio.hu oldalán jelent meg 2018.03.10-én.)

 

Thomas Piketty blogjának januári bejegyzése szerint a szabadpiaci mechanizmusok világszerte egyre súlyosabb egyenlőtlenségekhez vezettek. A pénzügyi hatékonyságot kereső, szabadon mozgó tőke és a munkaerő mozgása oda vezetett, hogy az erősek még erősebbek lettek, a gazdag országok elszívják a szegényebb régiókban drága adófizetői pénzen megképzett, piacképes munkaerőt. Pl. magyar orvosok, ápolók tömegei mennek külföldre dolgozni, miközben, tegyük hozzá Piketty érveihez, nemrég még a németek költötték GDP-arányosan a fejlett országok (az un. OECD tagok) közül szinte a legkevesebbet felsőoktatásra.

Tovább

Kételkedni euróban, unióban, mindenben

Kell-e bajlódni egy unióban az egyes tagországok mérleghiányával?

Szerző: Zsadányi István Zsolt

Megjelent: Magyar Nemzet, 2017.11.03

Descartes, a 17. század híres francia matematikusa megfigyelte, hogy nagyon okos embereknek sokszor egymástól teljesen eltérő véleménye tud lenni ugyan arról a dologról, noha az eltérő vélekedések közül csak egyetlen igaz lehet. Eltökélte, hogy minden kézenfekvőnek tűnő vélekedésben kételkedni kezd. Kisvártatva saját gondolataiban, sőt, a létezésében is kételkedni kezdett, nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy csupán egy furfangos erő hiteti el vele, hogy a földön áll és az ég van felette. Minden csak illúzió? Saját létezésére végül csak egyetlen kétségbe vonhatatlan bizonyítékot talált: magát a tényt, hogy éppen kételkedik: „kételkedek, tehát vagyok”. Ez a meglátása vált szállóigévé abban a formában, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”.

Okos emberek most az euró magyar bevezetésének időzítéséről vitáznak. Pukli István pártja szerint vagy az eurót választjuk, vagy a rubelt, az MSZP alelnöke, Újhelyi István pedig azt állítja, hogy az euró a haladást jelképezi, a forint pedig azt az orbáni politikát, ami a perifériára szorulás kockázatával jár.

Tovább
süti beállítások módosítása