(Megjelent: Napi Gazdaság 2015.02.16)
„A tudatlanság számos kiváló dolog szükséges feltétele. A Mikulás ajándékának meglelése olyan gyermeki öröm, melynek minden gyerekből ki kell vesznie a tudatlansága elvesztésével. Amint e gyerek felnő, akkor lesz képes gyerekének átadni ezt az örömöt, de majd azt az időpontot is észre kell vennie, amikor ennek értéke tovatűnik.” (Daniel Dennett)
Vajon tudatos, megfontolt közgazdasági törekvésnek nevezhető-e az a világszerte megtapasztalt igyekezet, amelynek keretében a kormányzatok le akarják szorítani a GDP-arányos költségvetési hiányt és államadósságot, vagy ez inkább reflexszerű, intézményesített, szabálykövető magatartás, hiszen az olyan nemzetközi előírások, amilyenek például a maastrichti kritériumok, a kormányzatokat erre kényszerítik? Vajon a költségvetési egyensúlyra törekvésnek olyan feltételek között is van közgazdasági értelme és társadalmi haszna, amikor a privát szférában dúló adósságválság miatt elégtelen a spontán piaci mechanizmusok által gerjesztett növekedés, amikor háztartások, vállalatok mennek tömegesen csődbe, amikor fontos állami, szociális és kulturális célokra, intézményekre nem jut pénz és amikor a szűkülő kereslet közepette az árak nemhogy nem emelkednek, de deflációs veszéllyel kell számolni? A modern hitelpénzrendszerben helytálló-e Margaret Thatcher 1983-ban kimondott és azóta világhíressé vált axiómája, mely szerint a kormánynak nincs más forrása a kiadásai fedezéséhez, mint amit az adófizetőitől be tud hajtani, továbbá tőlük, illetve a külföldi adófizetőktől kölcsön tud kérni?