Nem lehet, hogy a nagyobb inflációs időszaknak más okai voltak? Egy háborúban álló ország termelésének egy jelentősebb részét átállítja hadi gyártásra. A magasabb költségvetési kiadások mellett a végfelhasználásra szánt termékek mennyisége csökken, s így nagyobb kereslet érkezhet kevesebb előállított termékre, amire a termelők árat emelnek. A másik sokk az külső exogén vonalon érkezett az energiahordozók árán keresztül. Ezt kivédeni és stabilizálni nem lehet. A két infláció típus egy "belső kereslet húzta" és egy "külső költség tolta" áremelkedést hozott, ami szerintem nem igazán monetáris jelenség. A valódi megoldás inkább az lett volna, ha az usa nem háborúzik (nem növeli az improduktív fogyasztást a felhasználásra szánt végtermékek csökkenésével párhuzamosan) illetve olyan adminisztratív intézkedéseket vezet be, amely az energiahordozók pazarlásának megszüntetéséhez vezet. Ehelyett a jó öreg "gőzhengerhez" (kamatemelés) nyúlt, amivel megteremtette a munkanélküliek széles táborát s ezzel stabilizálta az árszintet. Ez nem új jelenség volt, anno cikkeztek róla, hogy az árstabilitás szinten tartása és a munkanélküliség növelése (amit fiskális és monetáris restrikciós politikával érnek el) között szoros kapcsolat van. Azt sajnálom a rengeteg elemzésben, hogy az elemzésekben mindig monetáris megközelítést használ, de rendre lemarad a kibocsátás szerkezetének vizsgálata. :) :) :) Lásd a Peel vitát, amikor a növekvő árakat monetáris jelenségekkel magyarázták, de a vitában elhangzott olyan (ellen)érv is hogy az áremelkedés okai a sorozatos, rossz mezőgazdasági évek voltak és nem a bankjegykibocsátás. (bankingiskola)....

Bejegyzés: Mi húzta az inflációt valójában? Érdekes írás másoktól!

Igen, azt azért hozzátenném, hogy a "deficit finanszírozás tiltása", az inflációra és árstabilitásra való hivatkozás is egyben (náluk). A felfogásuk szerint a pénz "semleges" a pénzmennyiség növekedése az Náluk(!) csak is inflációs hatású lehet. Az általuk előszeretettel alkalmazott Fisher féle forgalmi egyenletben a pénzmennyiség növekedése csak is a "P"-re (ár) hat, a T-re (tranzakció), vagy a Q-ra (mennyiség) nem! Ebből a téves következtetésből, aztán előszeretettel tartja a monetáris politika a kamatkörnyezetet magas szinten. Még azon az áron is, amikor a "nemzetközi munkamegosztásban"(nemzetközi kereskedelem) a gazdaság már nem tud részt venni. Ez váltotta ki a Peel atc vitáját 1844--ben. Inkább választják az un. "belső" leértékelést (leértékelik bérjövedelmet, s ezzel a belső keresletet), minthogy leértékeljék a fizetőeszközt. A "belső" leértékelés valójában árstabilitást teremt, óriási munkanélküliség mellett, míg a "külső" leértékelés (fizetőeszköz leértékelése) növeli a foglalkoztatási szinten, újra bekapcsolódik a térség a nemzetközi munkamegosztásba. Ezt az utóbbit "kisajátításnak" is nevezték anno Angliában, mert ez leértékelte a megtakarítások összegét is (külső pénzhez viszonyítva).

Bejegyzés: Mit értünk neoliberalizmus alatt?

Árstabilitás további kérdései, érdekességek:
Ha nő az árszínvonal, mert nőttek a termelési költségek (pl. aszályos évek sorozata (a termelőknek kevesebb termény mennyiséggel szemben kell érvényesíteni a költségeiket, kiadásaikat) de ilyen a külső (exogén) árváltozás is pl: az energiahordozók árnövekedése), és ha a pénzmennyiség változatlan(!), akkor a foglalkoztatás és a termelés fog csökkenni. Azaz, változatlan pénzmennyiség mellett is kialakulhat infláció!. Ha a fenti feltevés igaz, akkor a pénzforgalmi egyenlet feltevése hamis, hiszen az árak növekedést nem a pénzmennyiség változása idézte elő, hanem más, független tényező. ebből az következik, hogy az infláció nem "csak is" monetáris jelenség. Tévedek?

Bejegyzés: Náray László, Zsadányi István Zsolt: A számok zsarnoksága 3.rész

Csak egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmet.
Az eredeti Phillips-görbe a pénzbérek növekedési üteme és magas foglalkoztatás közötti összefüggést vizsgálta. A pénzbéreket Keynes már keresleti függvényként(!) ábrázolja. A jelenlegi uralkodó paradigma a pénzbérek növekedési ütemét pedig inflációként ábrázolja. Ha megfordítjuk ezt az ábrázolást, akkor a pénzstabilitás=a bérek (alacsony) szinten tartásával?, illetve állandóan hiányos kereslet válságteremtő mechanizmusával? Úgy is megfordíthatnám a kérdést, hogy a jelenlegi paradigma (infláció elleni küzdelem) nem más mint az alacsony életszínvonal elérése, úgy hogy ezt a munkanélküliség növekedésével éri el?

Bejegyzés: Náray László, Zsadányi István Zsolt: A számok zsarnoksága 3.rész